Horváth Amarilla
Hamu
Késő este van már megint és
még mindig fent vagyok. Verset
írok a félhomályban. Vajon kiről?
Nos igen, az eddigi egyetlen
Múzsámról…
Már azelőtt kiszúrtalak, hogy
tudtam volna a nevedet, vagy
úgy egyáltalán bármi mást rólad.
Bármikor, amikor esetlegesen
meglátlak, olyan mintha először
odatűnő látomás lennél. Néha
azt hiszem csak odaképzellek.
Bárhol felismernélek a jellegzetes
mozdulatodról, ahogy a hajadat
kisöpröd a homlokodból és ahogy
enyhén előre dőlve gyalogolsz.
Egyáltalán emlékszel, hogy mi
volt 1 évvel ezelőtt? Vajon még
mindig eszedbe szoktam jutni?
Vagy a történtek után szívesebben
lesöpörtél volna, mint a hamut?
