Zátony
Kicsi szívem gyorsan dobog,
nehezen, de hevesen;
mint az eső, szakad, kopog,
lefolyik az ereszen
és folyik tovább, kicsi patak
pocsolyákká cseperedik
Elfulladnak most a szavak
őt el többé nem feledik
Kicsi szívem zajosan ver
ikaroszi hullámokkal
Pocsolyából így lett tenger:
Napot hintő csepp-csókokkal.
Apály, dagály, pitvar, kamra;
csöpp szívemben mélyre merülsz
Poszeidónnak haragja:
zátonyra futsz, nem menekülsz.
Mit sem érnek a szép szavak,
kicsi szívből így lett tenger;
belefulladnak a halak,
belefulladsz te is egyszer.
