Carpe Diem!
Egyszer élünk, mint a méhek,
szívünk, mint egy letört fullánk,
belehalunk, ha használjuk,
s szél simítja kihűlt hullánk.
Bárcsak lettünk volna többek,
bárcsak lettünk volna mások,
töredezett tíz körömmel,
nyirkos földbe gödröt ások.
Belefekszem, itt a vége,
végigégett olcsó gyufám:
sírkövemen a finálé,
“sohasem élt: meghalt csupán.”
