Heilig Dóra
Bordák
Lennék inkább porcelán,
hogy csodáljatok végre–
formázva, képezve
a tökéletességre.
Lennék inkább porcelán,
hogy ne sérthessen Ámor;
nyílzáporát eltűrném,
mint üres, hideg mámor.
Lennék szépségideál:
bár lennék porcelánból,
megfesthetnéd mosolyom
vérből és ciánból.
Nem menthetném magam,
csak elnyelne a tenger;
mégis inkább lennék
porcelán, mint ember.
Ezer ideg úgy dobog,
majd’ kiszakad a bordám-
mint porcelán, megreped
megfeszülve, csorbán.
