orchideák
milyen kiábrándítóan egyszerű dolog felnőni.
könnyen beletanultál, hogy kell
bevásárló listát írni
– úgy általában mindenről listát írni –,
a régi kedvenc kávézód előtt tipródni,
az árakra nézni, hazamenni inkább,
a lepattogott festékes csészéből “jó ez még”
instant kávét inni “jó ez most”
megelégedni az olcsó és nem rossz opciókkal,
megelégedni mindennel mindig
hisztéria helyett sóhajtani szimplán,
a távolba meredni és fejben számolni egész nap;
nagy ritkán felhívni anyukád, és
titokban sírni, amikor nem veszi fel.
visszahív úgyis – az már nem az igazi,
nem festetek együtt hajat,
nélküle mész ruhát venni,
nem beszélitek meg
a barátaid szerelmi drámáját,
nem veszekedtek – mert nincs min,
nem vagy mérges – a méreg sem az igazi már,
nem vagy boldog,
talán sosem voltál boldog
és sosem voltál igazán gyerek.
