AZ ÍRÓGÁRDA
4. születésnapi vers
ablaktalan szobám mélyén
magányomban megtaláltál
már nem is tudom
ki tudja mióta vártál rám
szívem darabjait szedegetvén
nem futottál el könnyeim láttán
valójában mióta vártál
hamuból tűzzé vált herceg
mert karórámból kiestek a percek
és az idő csak összeomlott
nélküled nem tudom merre menjek
végtelenül sok út közül
nem tudom melyik az enyém
ingázom a végtelenben
nem jutok tovább
