Nagy Vivien
Fuss!
Lehulló lebernyeg
Ötágú csillagra
Feszítve elernyed.
Vörösen hullik a hó,
Csendben futni a jó.
Szakítsd le a csillagot,
Ne váltsd meg a világot.
Csak húzd meg magad,
A pince alatt,
És talán megúszod.
Bőrfotelben ülő démon
Emberi csontokon nevet,
Ír a listára még egy-két nevet.
Gázkamrában sír a gyerek.
Sír az anyja vele.
Itt a sírhelye.
Nincs megváltás,
Csak kín, és halál.
Ziháló roncsok, törött csontok
Hevernek mindenütt.
Ikrek vannak szobákban,
Egyik kezén láncok,
Másik fején égő lángok.
Kapkod, sír, és hörög.
Majd meghal. Mind.
Csendben csepeg a csap.
Egy-egy ostor lecsap.
Sírjukat ássák hullák,
Szomorú zivatar hull rá.
Pisztolylövés.
Nincs most öltés.
Gyermekek füstje száll a kéményből.
Sikolyuk hallik még a szellőzőből.
Lehulló lebernyeg
Ötágú csillagra
Feszítve elernyed.
Fuss!
