Müller Evelin Virág
Álarc
Rád nevetek, álarc!
Egy arcod van, semmi.
Kedved is csak egy van,
Ez ellen nincs mit tenni.
De ha sírok, álarc;
Elkezdesz zokogni,
Arcokat hogy váltasz?
Kezdek benned hinni.
Miért vagy dühös, álarc?
Nem akartam sírni.
De az igazság fájna,
Azt el kell rejteni.
Leveszlek most, álarc!
Nem tudsz így elfedni.
Egy új maszkot felraktam,
Mi szívemet elfedi.
