Véletlenül akadt a kezembe Mark Haddon A kutya különös esete az éjszakában című regénye. A fülszövegben olvasottak – részben korábbi pedagógiai tanulmányaimból adódóan – nagyon kíváncsivá tettek, vajon milyen lehet a szerző első felnőtteknek (is) szóló könyve…
A mű a 15 éves Christopher Boone elbeszélése, azon belül egy általa írt detektívregény idézése. A fiú feltehetően Asperger-szindrómás, bár a történetben nem szerepel a diagnózisa. Viselkedésén és gondolkodásán azonban felismerhetőek az autisztikus jegyek. Nagy erőssége a matematika, mindent szeret és ért, ami logikus. Szabálykövető, sőt csak szabályok szerint tud élni, hiszen azok nyújtják számára a biztonságot.
A cselekmény azzal kezdődik, hogy Christopher holtan találja a szomszéd kutyáját, Wellingtont. A rendőrség azt hiszi, ő ölte meg, a fiú ezért úgy dönt, kinyomozza ki a négylábú valódi gyilkosa. Így kezd bele egy detektívregény írásába. A nyomozás során Christophernek nagyon sokszor ki kell lépnie komfortzónájából: szóba kell állnia ismeretlenekkel, el kell hagynia az általa ismert területeket. Közben pedig, ahogy egyre közelebb kerül a megoldáshoz, sokkal többet megtud, mint amennyit szeretne…
A könyv olvasásával képet kaphatunk arról, hogy egy Asperger-szindrómás kamasz hogyan láthatja a világot, mi okoz számára problémát, hogyan lehetünk a segítségére. Természetesen a főhős harcai mellett az őt körülvevő felnőttek személyében más külső szemszögekkel is találkozunk: a szülő, aki elhagyja a tinédzsert, valamint a szülő, aki marad; a gyógypedagógus, aki szaktudásából kiindulva, illetve a szomszéd néni, aki személyes empátiájával kezeli a helyzetet; a jegyárus, aki fel sem ismeri; s a rendőr, akinek meg kell különböztetnie a viselkedészavaros fiút a zavart viselkedésűtől.
Ajánlom e regényt gyermekeknek és felnőtteknek (kifejezetten pedagógusoknak) egyaránt. Bárkinek lebilincselő olvasmány lehet, aki szeretne bepillantást nyerni egy sajátos érzelemvilágba és gondolkodásmódba.
