A felkapott, nagyon népszerű könyvekre mindig gyanakvással tekintek, de valahogy Valérie Perrin
könyvének fülszövege megfogott, és hosszú hónapok óta először nem volt előjegyzés sem a könyvre,
ekkor úgy döntöttem adok neki egy esélyt. Nagyon jól tettem.
Az írónő 2015-ben jelentette meg első regényét, ami A vasárnap koldusai volt. Számomra hihetetlen,
hogy valaki, aki soha nem írt még, elsőre egy ilyen zseniális művet tud alkotni.
Női regény, finom „hangszerelésű”, rezdüléseket mutat be, de közben kemény történet/történetek
vannak a háttérben. Főhőse Julien egy 21 éves lány, aki egy idősek otthonában dolgozik, és
hétköznapjait a lakók testének és lelkének ápolása teszi ki. Közben persze kibontakozik előttünk az ő
és családja élete és múltja, mai sötét titkokkal terhes.
A másik fontos történetszálon megismerhetjük Heléne, egy idős hölgy történetét is, akinek mondatait
főhősünk veti papírra, hiszen a néni már csak a múltban él, és szinte csak ez a kapcsolata a valósággal
és a családjával is.
Tragikus sorsok, történések ellenére olyan érzés volt olvasni, mintha repültem volna. Nem tudom
megmagyarázni ezt a hasonlatot, mindenképpen olvasni kell!
