Jon Fosse – REGGEL ÉS ESTE (Morgon og kveld, 2000)
Kalligram, Pozsony, 2010 / Budapest, 2023. 104 oldal, Fordította: A. Dobos Éva
Egy könyvtáros számára nyilvánvaló, és egyben elrettentő is, hogy mekkora a világirodalom
éves termése, milyen nagy és színes az emberiség irodalmi gazdagsága. Szüksége van a
műveltségére, de persze jól jön a mások segítsége, például a különböző irodalmi díjak
figyelem felhívása is. Nem véletlen, hogy a „KÖNYVTÁROS KÖNYVMOLYOK
KÖNYVEI” sorozatában én is többször írtam már a Margó-díj kitüntetettjeiről (Halász Rita,
Vonnák Diána), vagy az Artisjus-díjas Kiss Tibor Noéról, sőt még Nobel-díjas szerzőkről is
(Eyvind Johnson, Bob Dylan). Most se lesz ez másként:
2023 Nobel-díjasa, Jon Fosse 1959-ben született a norvégiai Haugesundban. Jelenleg
Bergenben él a családjával. Nynorsk (újnorvég) nyelven ír, sokféle műfajt felölelő hatalmas
életműve színdarabok, regények, versgyűjtemények, esszék, gyerekkönyvek és fordítások
sokaságából áll. Műveit több mint negyven nyelvre fordították le. Őt tekintik a kortárs norvég
irodalom legelismertebb alakjának, gyakran hívják a mai Ibsennek is, hiszen ő a világ egyik
leggyakrabban játszott kortárs drámaírója, miközben prózája is mind elismertebbé vált. 2000-
ben megkapta az osztrák Nestroy-díjat. 2011 óta irodalmi tanácsadója a Bible 2011
projektnek, amiben a friss tudományos eredmények nyomán készült el a Biblia új fordítása.
2015-ben megkapta az Északi Tanács Irodalmi Díját.
A Nobel-bizottság indoklása szerint Jon Fosse-t innovatív színdarabjaiért és prózájáért
díjazták, ami hangot ad a kimondhatatlannak. Ahogy honfitársa Karl Ove Knausgård
fogalmaz: „Fossénél a sötétség fénylik, és mindig reményteli”. Már évek óta volt a Nobel-díj
egyik esélyese; éppen a norvég fjordok között autózott, amikor értesítették, hogy végre
elnyerte. Öröme mellet nem titkolta, hogy picit meg is rémült. A Nobelt olyan díjnak tekinti,
ahol a díjazott irodalom bármi megfontolást mellőzve, mindenekelőtt irodalom kíván lenni.
Jon Fosse – REGGEL ÉS ESTE című kisregénye hazájában először 2000-ben jelent
meg. Magyarul már 2010-ben kiadta a pozsonyi Kalligram, majd a Nobel-díjhoz kapcsolódva
a pesti Kalligram újra megjelentette 2023-ban. „Jon Fosse kisregénye tengerbe ejtett, profán
evangélium” fogalmazza meg Vass Norbert Könyves Magazinban megjelent írásában.
https://konyvesmagazin.hu/kritika/jon_fosse_reggel_es_este_kalligram_nobel_dij.html
„A Reggel és este egy jósággal teli, konok halász könnycseppektől könnycseppekig
tartó története. A cigarettafüstbe és ködbe burkolózó szöveg minden mondata gyönyörű,
minden mondata sötét, minden mondata fénylő és minden mondata bizonytalan.
Összekeverednek benne az újszövetségi és a norvég nevek, egymásba ér lapjain a csend és a
hebegés. Jon Fosse kisregénye a születésről és a halálról beszél, nehéz és mindenki által tudott
titkokat oszt meg velünk és a világba vetettségünkkel kapcsolatban vet fel kérdéseket. A
fennkölt operaként és halkan hullámzó ambient-lemezként is olvasható Reggel és este.”
A Zenei párhuzam nem véletlen, hisz a szerző maga mondta a magyar fordítójának,
hogy ne törődjön a nyelvtannal, ne keresse a rendszert, mert egyik sem fontos. A vesszők a
ritmust, a tempót, a szünetet, a hangerőt és a hangsúlyokat jelzik. Vegye úgy, mintha
partitúrát olvasna, hallgassa a hangokat, és rájön, hova való vessző: „Az én szövegeimben a
zenét kell érezni” (Hévíz 2015/6. A. Dobos Éva esszéje)
De nem csak zenei, hanem filmes párhuzamok is segíthetik értelmezni ezt a hol
hullámzóan lírai áradású, hol szikáran kopogó szavú kisregényt. Olvasás közben óhatatlanul is
eszünkbe juthat Ingmar Bergman 1957-es „A nap vége” című filmje, ahol a regényhez
hasonlóan fontos szerepet kapnak az álmok. Az álmok, amelyek elvezetnek minket az élet
vége misztériumába. Mindenkinek ajánlom ezt a csodálatos regényt. Noha alig 100 oldal az
élet teljességét olvashatjuk benne.
