III. Zöldkönyvtári konferencia – Határon innen – határon túl
Tatabánya, 2024.04.22.
A József Attila Könyvtárban, Tatabányán, a Föld napján került megrendezésre a III. Zöldkönyvtári Találkozó. Az évente megrendezett esemény a hazai zöld-, illetve zöldülő könyvtárak konferenciája, ami hálózatszerűen kívánja összefogni a fenntarthatóság témáját tevékenységükben, szolgáltatásaikban és működésükben is megjelenítő könyvtárakat. Első alkalommal határon túli könyvtárak képviselői is csatlakoztak az évről évre résztvevőkhöz.
Mikolasek Zsófia könyvtárigazgató után Bencsik János országgyűlési képviselő köszöntötte a konferencia résztvevőit, aki bevezető soraiban a fenntarthatóság régi, tradicionális gyakorlatait elevenítette fel, a nemzeti sorsközösség megtartásának szemléleti feltételeire emlékezve. Nász János a József Attila Könyvtár ökológiai szaktájékoztatója is köszöntötte a résztvevőket, hivatkozott a konferencia előzményeként az első szekszárdi találkozóra.
Lányi András író, filmrendező, filozófus, a humánökológia tanszék alapítója Ökológiai rendszerváltás? hogyan, kikkel, mikor? címmel tartott előadást, a fenntarthatóság (vagy fenntarthatatlanság) etikáját, távlatait és legfontosabb feladatait érintve. Lányi egyetemi előadásain gyakran elhangzott a kérdés, hogy mit tudunk mi tenni? Válasz pedig: olvassanak, tanuljanak! A nem olvasás rémképei elől menekülve kiemelte a könyvtárosokkal való összefogás, az olvasáskultúra megőrzésének fontosságát. Az előadó régi gondolata, hogy az öko-szkepticizmus, öko-katasztrofizmus ugyanannak a két oldala. Felmentést adnak a tennivalók alól csak más megközelítésben. Jellemző módon a klímaváltozáson van a hangsúly mindkét esetben – ami távoli, absztrakt, ott az egyén nem tehet semmit látszólag. A környezeti válság elhallgatásra kerül, pedig látványos beavatkozások lehetségesek. A médiában az olyan hír, aminek nem lehet tudni a pontos dátumát, nem érdekes. Ilyen az ökológiai katasztrófa. Amiért lehet tenni, az nincs napirenden, csak arról hallani, ami távoli: tehát nem oldható meg.
A földi világ rendszere olyan nagy, bonyolult, hogy nem lehet pontosan megjósolni, hogy mi fog történni. Az emberiség ön-és közveszélyes, miközben a technológiai fejlődés gyorsul és egyre pusztítóbb eszközöket ad a kezünkbe. A távoli világokkal való összekapcsoltság miatt a felelősség a távoli fejlemények vonatkozásában is valós. A távolság és felelősség időben is érthető: erkölcsiség az utánunk jövők felé. A bűn távolsága rendszerint túl nagy, míg az erkölcsi érzék hagyományosan rövid hatótávú. A környezeti rombolás vonatkozásában a jelen önzése a kontinuitást felejti el. Ma már ez a perspektíva nem elég. Kötelesség tudni és politizálni, elemi erkölcsi kötelesség saját utódaink felé.
A gondolatok sokfélesége is elvész az infóáramlásban: buborékokban élünk. Pont azok a kommunikációs szisztémák erodálódtak, amik az önkorrekciót, a társadalmi kontrollt lehetővé teszik. A globális ökológiai válsággal szemben ezért vagyunk tehetetlenek. A globális válságra több szinten lehet választ adni: egyéni és rendszer szinten – minden szinten. Nem az a kérdés, hogy mit tesz az emberiség. A globális válságban az a kérdés, hogy a mindenkori ÉN mit tesz. Csak rajtam múlik a saját felelősségem. Saját életvitelünkön fontos változtatni és vele a helyi kis közösségünkben változást elérni. Amikor hirtelen egyszerre válik mindenki számára egyértelművé valami, az nem előrelátható változáshoz vezet. Ez az átcsapás törvénye: ez vezethet ökológiai rendszerváltozáshoz. Lányi ezt követően a fenntartható fejlődés fogalmával kapcsolatos ellentmondásokra tért ki: mit értsünk egyáltalán fejlődésen? Vajon azt, ami ide vezetett? És mit is akarunk fenntartani? Azt, ami fenntarthatatlan? És ha fenntarthatatlan, az mennyiben fejlődés?
A zöld gondolattal, az ún. zöldekkel szembeni ellenérzéseket is áttekintette. (1) A zöldekről élő egyik közkeletű nézet, hogy a gazdasági növekedés ellenzői. De tulajdonképpen mi is a gazdasági növekedés? Elsődlegesen a forgalom növekedése, de ez vajon mennyiben tartható fenn, ha annak anyagi, materiális alapjai megcsappannak, ha egy zéró összegű játszma adja a hátterét. vajon milyen pozitív célt szolgál akkor a gazdasági növekedés? (2) A zöldek nem szeretik a jólétet. Lányi feltette a kérdést: mi tehát a jó élet? A gazdasági növekedés teremtette bőség? Akkor az maga a fogyasztói létmód, lényegében a vásárlás élménye, ami egy értelmetlen életért cserébe adott kárpótlás. A zöld gondolat kommunikációs csapdája is kiderül ezekből a kérdésekből: a lemondás követelménye felőli kommunikáció. Ehelyett az új életlehetőségek felfedezésére kell koncentrálni, a felszabadulásra a technológiai rendszerektől való függés alól.
Antal Miklós az ELTE Humánökológia Tanszék fizikusból közgazdásszá lett munkatársa a Cselekvési és kommunikációs lehetőségek az ökológiai rendszerváltással kapcsolatban címmel tekintett át néhány kulcsfontosságú területet: Az épületenergetika és légszennyezés témájában a rákos megbetegedések és a környezeti tényezők összefüggését domborította ki. Bár 16 ezer épületre kerül sor a most indult felújítási programban, azonban 4 millió épület vár erre. Az ipari mértékű mezőgazdaság az egyik legnagyobb „kártevő”. Az ország többsége ökológiai sivatagnak tekinthető: az ország 50 %-a szántó. A megoldási javaslatok közül a land sharing és a land sparing gyakorlatát, illetve a kevesebb állati termék fogyasztását és előállítását említette Antal. Az energiapiramis mentén gondolkodva a komplexitás csökkenésének elkerülése lehet a vezérelv a mezőgazdaságban. Erre a legjobb példa – ugyan trópusi -: a pálmaolaj termelés és következményei. Közlekedés és éghajlatváltozás összefüggése kapcsán hangsúlyozta, hogy útfüggőségünk egyre nagyobb gondot okoz, hiszen, ha valami összekapcsolt, az nehezen kapcsolható szét, míg az egyéni közlekedési megoldások nem lesznek zöldek önmagukban. Az elektromos közlekedés egy fokkal jobb, de a negatívumai már látszanak. A nem esszenciális repülés egyenesen etikátlan – „a társadalom egy részét meg kell rendszabályozni”. Munka és fogyasztás címmel az idő-alapú közgazdaságot állította szembe az előadó a pénz-alapúval: a nagyobb produktivitást pénzre vagy szabadidőre váltásának dilemmája éleződik ki ebben a szembeállításban.
A két előadást követően, a kiadós svédasztalos ebéd után következett a Kerekasztal beszélgetés (Mi így zöldítünk) 12 könyvtáros részvételével. A beszélgetés az idő rövidségére tekintettel nem tudott érdemben kibontakozni, így inkább az egyes résztvevők számoltak be tevékenységükről a Nász János által összeállított kérdések mentén. Könyvtárunk igazgatója, Liebhauser János az ENSZ Agenda 2030-as célkitűzéseinek szerepét emelte ki a zöldítési folyamatunkban. Az IFLA ajánlásai átfogó hazai szakmai könyvtári stratégia híján vezérfonalként szolgálhat a könyvtárak számára. A másik lehetőség a KSZR-hálózat zöldítése, amivel vármegyei könyvtárként nagyobb társadalmi hatás elérésére törekedtünk. Célul tűztük ki a hazai zöldkönyvtári együttműködés elmélyítését és már korábban felvetettük egy hazai zöldkönyvtári díj kritériumrendszerének kidolgozásának lehetőségét. A Gödöllői Városi Könyvtár igazgatóhelyettese, egyben a Magyar Könyvtárosok Egyesületének titkára, Istók Anna megerősítette: az MKE és az IKSZ közösen dolgozik ennek kidolgozásán. A Szabadkai könyvtár 8 fiókkönyvtárában folyó zöldítő foglalkozásokról Berényi Eszter beszélt. A palicsi fiókkönyvtár számít a kis paradicsomnak, aminek felparcellázott udvarát gyerekek és nyugdíjasok gondoznak. A könyvtárak igazán sokszínűek Szabadkán, tevékenységük során négy nyelvet használnak. szerb, horvát, magyar, bunyevác. A merített papírból készülő könyvjelzők állandó elemei a kézművesfoglalkozásoknak. A 14 fiókkal üzemelő Beregszászi Könyvtár nem tartja magát zöldkönyvtárnak, alapszabályzatukban nincs benne a zöldítési tevékenység, jóllehet szelektív hulladékgyűjtés, illetve a szemétszedési akciók részei a könyvtár életének. Érthető módon a háborús helyzetben a jótékonysági akciók kiemelt szerepet játsszanak az intézmény életében. Pécsről a PTE ÁOK könyvtárából Regele Tímea emlékezett meg a Pécsi Tudományegyetem zöldegyetemként elért sikereiről. Karonként eltérő lehetőségei vannak az egyes kari könyvtáraknak, de általában elmondható, hogy a városi polgárság bevonása is sikeresen vonták be a zöld programokba, így például az irodalmi vonatkozásokban is gazdag túrákra. Esőkertek is megvalósultak az egyetem területén. Timi is a szemléletformálás fontosságát húzta alá, különösen a digitális világ gerjesztette elidegenedés kapcsán. Székelyudvarhely külön két zöld hét van a román tantervben, az eseménysorozat rendezvényei a könyvtárakban zajlanak. Csillagvizsgáló épül a városban, ami legalábbis ismeretterjesztésre alkalmas, emellett lombösvény létesült, ami segíti a könyvtárosok környezeti nevelési gyakorlatát. Selejtezett könyvek felaprózott szövegeiből képpoézisek és egyéb képzőművészeti alkotások készülnek, amikből rendszeresen állítanak össze kiállításokat is. Istók Anna és Tóth Gabriella a Gödöllői Városi Könyvtárból szintén a szemléletformálás fontosságát húzta alá, annak fontosságát, hogy meggyőződésből legyünk zöldek. Gödöllőn a városi stratégiához kapcsolódik az intézmény. Így a fenntartó is támogatóan áll a munkacsoport gyakorlatához. A természettől való elszakadást hivatott orvosolni az irodalmi művekkel, idézetekkel is támogatott öko-pszichológiai séták gyakorlata. A könyvtár szakmai hírlevelében, a Kirakatban is elérhetőek a zöld programok és jógyakorlatok. Kiskunfélegyházi Petőfi Sándor Könyvtár 2019-ben, másodikként érdemelte ki hazai könyvtárak közül az IFLA Ensulib elismerését. Abonyi Szilvia igazgató elevenítette fel, hogy a madárbarát körből indult ki a zöldítés, ma már palántaponttal és öko-sarokkal, öko-hírlevéllel is rendelkeznek. A tatabányai József Attila Könyvtár erőssége az öko-gyűjtemény és az öko-cikktár. Több, mint 10 éves múlttal bír az öko-estek előadássorozat és több mint 10 éve minden nyáron van öko-tábor. A könyvtármozi foglalkozásokon vidéken is természetfilmek vetítése folyik. Mostanra a zöld rendezvényszervezés is meghonosodott.
A jógyakorlatok megosztásának fontossága mellett a szemléletformálás minél ötletesebb formáinak megtalálását hangsúlyozták a konferencia résztvevői. Mint az ismét csak kiderült mindannyiunk számára, a találkozó inspiratív módon, megerősítően hat a zöldítő könyvtárosok számára. Jövőre „Könyvtár a természetben” címmel folytatódik az éves találkozók hagyománya.
