Nagyon szeretem Wéber Anikó ifjúsági regényeit, mert igazán maiak, izgalmasak: Az osztály vesztese, Zuhanórepülés, El fogsz tűnni, mind letehetetlen mű. Ezért is vettem örömmel kézbe új könyvét, amelyben ezúttal sem csalódtam.
Főhőse Tamás, 7. osztályos tanuló, aki szülei nyomására immár negyedszer vált iskolát, azért hogy egyre jobb helyre kerüljön. Sajnos, emiatt soha nem voltak igazi barátai, és ezért nem tud örülni annak, hogy egy nagyon sikeres felkészítő tanár, – aki egyben az osztályfőnökük is -, szárnyai alá kerülhet, és negyedmagával tagja lehet a matematika tehetséggondozó szakkörnek. A felkészülések, a csapatmunka segít abban, hogy barátság szövődjön Tamás, Karesz, Alexandra és Regina között, vagy egymás riválisává válnak?
Az iskola másik különlegessége, hogy található benne egy ún. Gondolatdoboz, amelybe ha valaki levelet dob, biztosan kap rá választ a titokzatos Gondolatolvasótól…
Egy unalmasnak ígérkező hétfői napon azonban különös dolgok történnek a csapat tagjaival: számukra fontos tárgyaik tűnnek el. A kellemetlen események még további két hétfőn folytatódnak, bántó üzenetek, tönkretett közös technika órai alkotásuk miatt, kis hezitálás után, úgy döntenek, hogy kiderítik, ki lehet a rejtélyes támadó. Természetesen a Gondolatolvasó segítségét kérik először, de úgy tűnik hiába… Ezért inkább maguk kezdenek szisztematikus nyomozásba, számba véve a lehetséges elkövetőket. Indítéka bizony rengeteg szereplőnek lehet, akiket az irigység, a féltékenység mozgathat. Ahhoz, hogy mindent kideríthessenek, különleges tervet eszelnek ki, s a megvalósításban segít az iskolában megrendezett hétvégi matekverseny is. Izgalmas, fordulatos nyomozás kezdődik, sok váratlan történéssel, amelyet együtt, összefogva, félelmet legyőzve oldhatnak csak meg. S az is bebizonyosodik, hogy bár jó érzés sikereket elérni, győzni, de sokkal fontosabb, ha számíthatnak egymásra, ha megbízhatnak egymásban.
A könyv az Abszolút könyvek sorozatban jelent meg, amely ezúttal is joggal ígéri: „Abszolút könnyű őket olvasni, de mégsem felszínesek, abszolút nem megterhelőek, de mégis elgondolkodtatók.”
Jó szívvel ajánlom elsősorban a kiskamasz korosztálynak, felső tagozatosoknak, akik már nehezebben találnak róluk és nekik szóló olvasnivalót.
Nemes Rita
