Nagy Vivien
Kimondatlan szavak
Egy ócska pocsolyában tengődött
a két szürke aranyhal.
Színvakok voltak.
Ők voltak csak ketten,
de így sem tudták, ki szeret kit.
Azt sem tudták, hogy szeretnek-e bárkit.
Csak énekeltek, nem beszéltek.
Mert az ének máshogy visszhangzott, mint a beszéd.
Igaz? Igaz.
Csak úsztak egymás körül körbe.
Észre sem vették, ahogy felkeverték az iszapot,
és a lassan mocskossá váló pocsolyában
teljesen megvakultak.
