Jámbor Regina

Sötét s ég

vakon félsz,
éjszín kép
terül el:
elveszel.

szem csukva,
ráncok mély
dombora
rajtad él.

kinyitni
szemedet
nem mered,
még’ sikítsz.

mert félsz, tán
majd éppen
ha fény lesz,
válsz vakká.

Accessibility