Turcsányi Natália
Azt mondod…
Azt kérdezed,
miért szereted az esőt.
Én ezt felelem:
mert ettől szépek a mezők.
Azt mondod, fura vagyok, –
de miért?
Mert a Bohemian Rhapsody
a kedvenc zeném?
Azt kérdezed,
miért nem hallod szavam.
Én ezt felelem:
mert a csendben érzem otthon magam.
Azt mondod, más vagyok, –
de miért?
Mert feketén iszom a kávét?
Ez vagyok én, –
egy rossz helyre ragasztott matrica.
Úgy tűnik, ez a sors fintora.
