Helytörténeti Szemle – Szabó Dezső

2026. június 12. | Helytörténeti Szemle

 

SZABÓ DEZSŐ

 

(Szentgyörgyvölgyi) Szabó Dezső: (Siklós, 1888. december 12. – Szekszárd, 1971. március 4.) festőművész, rajztanár

Élete és munkássága:

Szabó Dezső 1888. december 12-én született Siklóson Szabó Ferenc és Dömötör Julianna gyermekeként. A család 1897-ben költözött Szekszárdra, amikor az édesapa tanári állást kapott a helyi gimnáziumban. Szabó itt érettségizett 1906-ban, majd felsőfokú tanulmányait Pesten folytatta a Magyar Királyi Mintarajztanoda és Rajztanárképzőben. Ferenczy Károly (1862-1917) tanítványaként szerzett okleveles rajztanári képesítést, továbbá tanulmányúton járt Olaszországban és Németországban is. 1911-ben beiratkozott a Müncheni Művészeti Akadémiára. 

Az ifjú festő a főiskolás évei alatt rengeteget küzdött magával, amiért lassan haladt az életben és folyamatosan a szülei támogatására szorult. Egy Németországból hazaküldött levelében így írt erről családjának: “Más ember ilyen korra megszerzi a diplomáját, kap valami jó vagy rosszabb állást, elvégzi a dolgát, mindegy akárhogy, s kapja érte a fizetést. Aztán a munkáján kívül belemerülhet az életbe, kiveszi a részét minden mulatságból, szórakozásból, élvezetből. Másnak csak élveznie kell az életet, nekem csak figyelnem szabad.” Szabó Dezső jól figyelt külföldön eltöltött évei alatt, ahol olyan mesterei voltak, mint Hermann Groeber (1865-1935) vagy Franz Stuck (1863-1928), aki a német szecesszió egyik legjelentősebb alakja volt. A magyar festő az akadémián jó tanulónak számított, például dicséretben részesült az Özönvíz című festménye után és 7 éves ingyenes műterem használati ösztöndíjat nyert. Szintén egy levelében írt arról, hogy társai közül leginkább az egyéni felfogásával és nem a technikai képességei miatt tűnt ki. 

Tanulmányait az első világháborús frontszolgálat miatt nem tudta tovább folytatni, annak ellenére sem, hogy a müncheni akadémián továbbra is megvolt a helye. Karrierje végül 1922-ben indult el budapesti és szekszárdi kiállításokkal, például festményei megjelentek a Nemzeti Szalonban, a Műcsarnokban, a Szépművészeti Múzeumban, valamint a Tolna Megyei Múzeumban. 1926-ban tagja lett az Országos Képzőművészeti Társulatnak, 1932-ben pedig a Fészek Művészklub és a Magyar Arcképfestők Társaságának. 1928-ban feleségül vette Swendl Ilonát, de a házasságból gyermekük nem született. 1951-től Budapesten tanított a Jász utcai Általános Iskolában. Életének utolsó tárlatát tartotta 1970-ben a Wosinsky Mór Megyei Múzeumban mielőtt 1971. március 4-én elhunyt.

Festészete:

Szabó Dezső munkásságát leginkább naturalista festőként jellemezhetjük. Komoly hangsúlyt kapott a művészetében a térbeliség és a portré hűség. Számára a rajz és a szín csaknem azonos jelentősséggel bírt, a részleteket gondosan megmunkálta és mindig a tónus egységre törekedett. Festményei között nagy számban vannak csendélet, arc-, vagy tájképek. Elismerésben részesült például a Sárközi lány című alkotása (Népélet-díj és Halmos Izidor életkép díj), a Nagyasszony (Balló Ede díj), Matzon Andrásné arckép (Képzőművészeti Egyesület jubiláris emlékérem), vagy a Szekszárdi szőlők (Alap Tájkép-díj). A Sárközi Vasárnap, a Szekszárdi Szüret és a Szekszárdi Vásár munkája elnyerte az 1937-es szekszárdi vasútállomás pályázatát. Szekszárdon leghíresebb munkái között van továbbá a Jöjjetek énhozzám (evangélikus templom oltárképe), a Sárközi templomozók olajkép (városháza) és a Varrónők lámpafénynél című festmény (megyei múzeum). 

 


Források:

 

Kép forrása:

Accessibility