Abraham Verghese neve garancia számomra. Eddig egy könyve jelent meg magyarul, a
Könnyek kapuja, ami bár nem a megjelenésekor olvastam, nagy hatást gyakorolt rám. Így
mikor láttam, hogy új könyv jelent meg az írótól magyarul, tudtam, hogy olvasnom kell. Nem
csalódtam.
Verghese Etiópiában született (korábbi regénye itt játszódik), majd tanár szüleivel Indiába
költözött. Orvosi tanulmányait Etiópiában kezdte, de a politikai helyzet miatt Indiában
folytatta, majd az Egyesült Államokban fejezte be. Több egyetem is tanított, jelenleg a
Stanfordon dolgozik. Életének eseményei, helyszínei megjelennek a regényeiben, A víz
szövetsége esetében ez Délnyugat-India, nevezetesen Kerala tartomány.
A történet végigvezet minket gyakorlatilag az egész huszadik századon egy család három
generációjának, illetve a hozzájuk kapcsolódó embereknek a sorsán keresztül.
Ugrálunk térben és időben, hogy végül odajussunk, ahová kell.
Nagyívű családregény ez, ahol erős, szívós női karakterek vannak, akik az élet viharai (Itt
pedig abból igazán sok van.) közepette is kitartanak, sőt hátukon cipelik az egész
családjukat.
A sztoriról nem akarok sok mindent elárulni, el KELL olvasni.
A szerző orvos mivolta miatt néhány betegségekkel, műtétekkel kapcsolatos részlet talán
túlzottan részletes is lehet, de engem kifejezetten érdekelt.
Olyan jó volt elmerülni ebben a számomra eddig idegen világban, hogy most, hogy
befejeztem, hiányozni fog.
