Szilárd Leó: A delfinek hangja 🐬
Szilárd Leó neve nem ismeretlen, ám kevésbé hallottunk írói munkásságáról, mert egy sokkal lényegesebb dologról szoktunk megemlékezni vele kapcsolatban. Olyan tudós társakkal együtt, mint Teller Ede, Neumann János, Oppenheimer vagy éppen Feynman, a Manhattan terv keretében kifejlesztették világunk egyik leghalálosabb és legpusztítóbb fegyverét: az atombombát. BOOOM! (atombomba emoji helyett)
A delfinek hangja című politikai szatíra a hidegháború idején játszódik. A fegyver bevetésre került. Az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió egymásnak feszült, és az 1950-es és 60-as években a legkomolyabb válságát éli a világ. A cselekmény főszála a hidegháborús eszkaláció. Az USA és a Szovjetunió Ázsiában, a Közel-Keleten, de Afrikában is közel kerül egy esetleges harmadik világháború kirobbanásához, ahol a felek a “szemet szemért” elv alapján egy városra ledobott atombombával, egy városra ledobott atombombával fenyegetik egymást. (De van, amikor kettővel. Ugye milyen jó fejek a szupcsi hatalmak?)
A fegyverkezési verseny közepette egy Szergej Dressler nevű tudós kezdeményezésére létrejön a bécsi Biológiai Kutatóintézet, fiatal amerikai és orosz tudósok részvételével, hogy közösen és politikai oldalaktól függetlenül dolgozzanak különböző mikrobiológiai kísérleteken. Áttörést mégsem itt érnek el, hanem a delfinek terén. Az intézet dolgozói ugyanis rájönnek arra, hogyan képesek kommunikálni a delfinekkel – azokkal az állatokkal, amelyek fejlett agyi felépítésüknek köszönhetően hasonló, vagy talán az emberekét is meghaladó intelligenciával rendelkeznek. (Magamból kiindulva mindenképp az utóbbi lehet itt. juj)
Szilárd Leó 1961-ben megjelent szatírájában egy alternatív hidegháborús képet vázol fel, amely talán sok tekintetben hasonlít ahhoz, ami a valóságban is megtörtént. Megjósolta Németország egyesülését, a nukleáris arzenál fokozatos leszerelését vagy éppen belőtte a hidegháború végét 1988-ra. De szatíráról beszélünk, így egészen elrugaszkodott elemek is megjelennek, például Pí Omega Ró delfin gondolatai az amerikai politikáról és a szabad gondolkodásról. (Amikor elolvastam Pí Omega Rót, azt hittem valami újabb Covid-variáns.)
Rövid olvasmány, követhető a gondolatisága és értelmezhető a tanulsága, bár nem tudom mégsem mindenkinek ajánlani.
Leginkább azoknak ajánlom, akik gondolkodtak már azon, hogy a delfinekkel való kommunikáció képessége képes-e megoldást adni világot érintő problémákra.
Ha igen, akkor ez a könyv neked való! 🤯
