Rácz Kata
Méreg
Itt ülök, mérgezett teámat iszom,
Íze lágy, édes és finom.
A papírhegy mellette hever az asztalon,
Közben elhagyott gondolatok szállnak ki az ablakon.
Madarak csicseregnek, a szellő halkan fúj,
A fákon a rügyek mindegyike új.
A fapadló nyikorog, valaki érkezett,
Már nem hallom pontosan, mit is kérdezett.
A kanapén könyv pihen, henyél,
Az ablakon besurran egy kósza levél.
Vihar jön, már itt is van talán,
Hallom az esőt koppanni a falán.
Dörög, villámlik, morajlik az ég,
De a fa nem hagyja magát, büszkén áll még.
Befejezetlen szavak, tovaszálló gondok,
Erős és kitartó lombok.
Mérgezett teámat iszom, a kanál leesik,
A tudat elvérzett, a szó elesik.
