Maul Petronella
Későn
mire megbarátkozom az
utcai lámpák fényében
megkettőződött árnyékommal,
elhagyom a – kapillárisokba kapaszkodó –
város végét jelző táblát.
a közvilágítás megszűnik.
innentől csak nehéz köd a feketeségben.
ennek ellenére nem vagyok egyedül,
a sötétebb önmagam változatlanul
jelen van. nem egy oldalon kísér;
körbevesz. tökéletesen olvad bele
mások hozzá hasonló ösztöneinek
és bűneinek homogén masszájába.
