Egy könyvtáros kolléga könyvét olvasni mindig nagyon izgalmas.
Istók Anna novellái rendesen arcul csaptak. Ahogy haladtam történetről történetre, egy
érzelmi hullámvasúton éreztem magam, de lehet, inkább egy cunamin utaztam. Hol
megbotránkoztam, hol kinyílt a bicska a zsebemben, hol feloldódtam, hol pedig
dühöngtem. Traumák, mindennapi problémák, elengedés, gyász, szexuális zaklatás,
meddőség. Megannyi nehéz téma.
Ez nem olyan kötet, amit néhány óra alatt kiolvasunk. Ezt emészteni kell, történetről
történetre.
Szeretem Anna stílusát, nincsenek sallangok, csak tűpontos megfogalmazások.
Az különösen tetszett az olvasás során, hogy folyamatosan változtak a szemszögek.
Valamiért, talán a címe miatt, azt gondoltam, hogy csak női sorsokat látunk majd, de nem.
Sokáig elkísérnek majd ezek a történetek.
