Most egy igazán régi könyvélményemet veszem újra elő, még általános iskolás koromból. Tanulmányi eredményem díjazására kaptam meg Örkény István Egyperces novellák c. kötetét… furcsa jutalom ez egy alig 14 éves fiúnak, ám mégsem mondhatom, hogy nem érintett meg a könyv. A benne lévő novellák nagy részével bár nem tudtam mit kezdeni, éreztem, hogy itt valami nagyon mély gondolat húzódik meg minden sor mögött, ezek a gondolatok pedig később olvasva hagymaszirmokként fedték fel magukat egymás után (ugye, Shrek?). Emellett az abszurd iránti, mai napig tartó érdeklődésemet is ezek az írások indították el, így mondhatom, hogy valóban életreszóló élményt adott a könyv.
Gyűjteményes kötetről lévén szó nem igazán lehet történetről beszélni, a novellák semmilyen módon nem kapcsolódnak egymáshoz, szerzőjükön kívül semmi sem közös bennük. Örkényt gyakran a groteszk mestereként emlegetik, és valóban pár darab a kötetben már-már Monty Python-i abszurdba hajlik (pl. a “SOKSZOR A LEGBONYOLULTABB DOLGOKBAN IS JÓL MEGÉRTJÜK EGYMÁST, DE ELŐFORDUL, HOGY EGÉSZEN EGYSZERŰ KÉRDÉSEKBEN NEM” című – maga a cím is olyasmi, amivel John Cleese rukkolt volna elő), ám akadnak thriller jellegű művek is, ilyen többek között a Beszéljünk idegen nyelveket, vagy kimondottan tragikus darabok, mint amilyen az Az otthon, vagy az Új lakó című. Ezeken túlmenően összekötő elem az a maróan kaján világlátás, amit még Kundera műveiben véltem felfedezni később, az a jellegzetesen magyar keserédes hangvétel, levegőben lógó pszeudo-lezárások. Örkény megfigyelte legapróbb gyarlóságainkat is, és azokat hol karikírozza, hol pedig a végletekbe menően dramatizálja.
Mivel már régi kedvelt darab a gyűjteményemben, és viszonylag jól ismerem a műveket, könnyed olvasmánynak tartom. Emellett nyilván nagyon sok, főleg rövidebb novella az “ujjgyakorlatl” kategóriájába sorolható, ám aki még csak ismerkedik Örkénnyel, készüljön fel, hogy egy-egy írásnak többször is neki fog futni, de ahogy a szerző bátorít a kötet elején: “Aki valamit nem ért, olvassa el újra a kérdéses írást. Ha így sem érti, akkor a novellában a hiba.”
