Jelige: Alex
Szilasi Katalin
Árvaszonett /vers/
A lenge fűzfaág fölém hajol. Csak
legyint közömbösen, nem is vigasztal.
Magam maradtam árva önmagammal.
A fű között csak egy tücsök dalolgat
Talán tücsöknek lenne lenni jó vagy
a tóba csobbanó, lapos kavicsnak.
Nem érteném a szót, hiába hívna
kecsegtetően az, ki másnap otthagy.
Maradni lenne jó csak egymagamban,
de nem merek ma nem szeretve lenni.
A sors akarja, hogy hozzád szegődjek.
Cudar világ nyomul felénk. A bajban,
ha ránk szakad, se fűz, se tó, se semmi.
Tücsök se tudna énekelni többet.
