Schmieder Marcell
Én reményt adtam százszor is csak néked…
Én reményt adtam százszor is csak néked,
de te félelmet s kételyt csepegtettél nékem.
A fájdalom, mit folyton kapok tőled
egy ártalom, mi szétszaggatá szívem.
Összetörted s eltiportad lelkem;
hitegetted, majd összetörted szívem.
Most könnyes szívvel várom a messiást,
ki tényleg szeret, nemcsak gödröt ás.
Csúfos, keserű bánat, mit hagytál,
de csak lángoló erő, mit adtál.
Gyengeség a sírás, de én belül zokogok,
erős dolog a mosoly, és én kívül virulok.
