Johanna Bonger, a festő Theo nevű bátyjának volt a felesége. A műkereskedelemben dolgozó Theo mélyen hitt benne, hogy a bátyja Van Gogh csodálatos és kivételes festő.
A hölgy arra tette fel az életét, hogy megismertesse a világgal van Gogh művészetét vagyis híressé tegye az életművet és annak alkotóját.
A regény az ő sorsának valós tényeken alapuló bemutatása, történelem egy nő szemével.
A két szálon futó regény másik hőse egy sikeres holgy, akinek életébe nyerhetünk bepillantást.
Hogyan kapcsolódik a két nő egymáshoz?
Két karakteres nő akiket összekapcsol egy festmény.
Elszántság, hűség és meg nem alkuvás képessége, mert a célokért meg kell küzdeni. Éljen az illető akár régmúltban akár a mában az álmokért tenni kell.
A műben a híres festmények mellett, megjelennek emberi sorsok is. Miként formál életutakat a kimondott szó. A művészet felemel vagy a pokolba taszít. Az emberi kapcsolatok miként tudnak eltorzulni és a szeretet jegyében mennyi áldozatot, megalkuvást, kínt visel a szerető szív.
A kilátástalannak tűnő helyzetben mennyi akaratereje, reménye, hite van egy embernek, ha igazán hisz a másikban.
Élvezetes regény, amely jól ötvözi a művészetet, a történelmet és a romantikát.
” A napraforgó nagyon alkalmazkodóképes, ha elülteted valahova, kitalálja hogyan nőjön. “+
” A szeretetnek nincs mérete. Mint amikor van egy gyertyád – nem számít, milyen kicsi a lángja, már nem sötétben vagy.”
“A boldogságot úgy képzelem el, mint a kézimunkázást. Színpöttyök, értékes pillanatok egymás mellé helyezve az idő előrehaladtával, apró örömök egy életen át. Negyven-ötven év után visszanézel és egy szép képet látsz.”
” Ha az élet egy hullámzó folyó, akkor a barátság a mentőcsónak.”
