Daidódzsi Júzan: A szamurájkódex
Daidódzsi Júzan (Taira Sigeszuke, 1639-1730) japán tudós, hadművész és szamuráj volt. Könyve, A szamurájkódex, pontosan leírja azt, hogyan kell élni egy szamurájnak a 18. században.
Japánban, az Edo-korszak idején íródott a mű. Ekkor a sógunátus soha ilyen nagy hatalommal nem rendelkezett. Tokugava Iemicu sógun keresztény- és idegenellenes törvényei következtében Japán majdnem 250 évig bezárta kapuit a külföldiek elől. Kezdetben gazdasági növekedés, stabilitás és béke jellemezte ezt az időszakot. A béke bekövetkeztével azonban a szamurájok elveszítették legfőbb feladatukat, a katonáskodást. Sokan hivatali szolgálatot vállaltak, vagy roninként – azaz kitaszított szamurájként – élték tovább életüket. (A 47 ronin története például ebben az időszakban játszódik.)
Hogy miért meséltem ilyen hosszan a történelmi hátteret? Nos, egyrészt azért, mert ez egy szakkönyv, egy kézikönyv az 1700-as évekből, amely arról szól, hogy milyen szabályokat kell betartania, és milyen erkölcsi iránytűvel kell rendelkeznie egy szamurájnak. Másrészt leginkább csak a tanításokról tudok írni. Légy jó harcos, bátor és mindig harcra kész! Tartsd rendben az elmédet, a testedet és fegyvered! Olvass, tanulj, eddz! Légy hűséges a családodhoz és hűbéruradhoz! Élj a Harcosok Útja, a busidó eszméje szerint!
Szó esik többek között a lovaglás és a ló kiválasztásának mesterségéről, a házépítésről és annak berendezéséről is. De útmutatást kapunk arra vonatkozóan is, hogy milyen felszerelést milyen rendszerességgel kell cserélni, vagy mire mennyit érdemes költeni. A szerző példákat is hoz, ám ezek túl rövidek és nincsenek kellőképp kifejtve ahhoz, hogy a tanítások megfelelő alátámasztást kapjanak.
Néhány általános tanítás persze a mai napig releváns: a családról alkotott kép, a tisztelet, a tanulás, a kemény munkabírás, vagy éppen az anyagi mértékletesség. Ezek sok esetben mai is jellemzik a japán társadalmat. Ám a hűbérúr iránti “életem árán is” való elköteleződés, a katonai szolgálat, az alá- és fölérendeltségi viszonyok, valamint a fegyverek karbantartása aligha bírnak jelentőséggel a mai ember számára — hacsak nem katona valaki. Ebben az esetben talán többet is jelenthet ez a könyv! 🙂
És persze rengeteg idézhető mondat van. Például: “A harcos, akinek kötelessége, hogy kordában tartsa és megbüntesse a rabló haramiákat, nem viselkedhet maga is úgy, mint egy haramia.” vagy “Igazi harcoshoz nem illő magatartás olyanokat sértegetni, verni, akikről tudjuk, hogy nincs módjuk visszavágni”.
A könyvet Tokaji Zsolt fordította japánból, az illusztrációkat pedig Imre Judit készítette. Mindketten nagyon jó munkát végeztek. A könyv nyelvezete egyszerű és világos és a rajzok pedig gyönyörűek.
Ajánlani leginkább csak azoknak tudom, akiket érdekel a szamurájok világa. Akik jelenleg éppen az Assassin’s Creed Shadows-t nyüstölik vagy tülkön ülve várják már a Ghost of Yotei megjelenését, mint én. Esetleg azoknak, aki szamurájnak készülnek. Ők mondjuk lehet kevesebben vannak.
