Milan Kundera: Halhatatlanság
- július 12-én, szerdán jelentették be Milan Kundera halálának hírét.
Számtalan, az író munkásságát méltató írás jelent meg a napokban különböző
folyóiratokban. Kundera a csehszlovákiai Brno városában született 1929. április 1-én. Az egyetem előtt munkásként és dzsessz-zenészként kereste kenyerét, a prágai Károly Egyetemen zenetudományt, irodalmat, filmművészetet és esztétikát hallgatott. 1948-ban csatlakozott a kommunista párthoz, de miután tiltakozott a pártban kialakuló személyi kultusz ellen, 1950-ben kizárták. 1952-ben diplomázott, utána világirodalmat tanított. Irodalmi pályafutása költőként indult, első regénye 1965-ben jelent meg Tréfa címen. Kundera jelentős szerepet vállalt az 1968-as prágai tavasz eseményeiben, így a bukás után kizárták a pártból, elbocsátották állásából, Természetesen nem is publikálhatott.
Második regénye, Az élet máshol van (1973) a publikációs tilalom miatt Párizsban jelent meg francia nyelvű kiadásban, 1975-ben Párizsba emigrált, hat évvel később francia állampolgár lett. Világhírűvé A lét elviselhetetlen könnyűsége című 1984-ben franciául megjelent műve tette. 1993-tól pedig csakis francia nyelven publikált.
Rendkívül népszerű volt nem csak Franciaországban, hanem Csehországban is, a hazájához fűződő ellentmondásos viszonya ellenére. Csehszlovák (cseh) állampolgárságától 1979-ben fosztották meg, s állampolgárságát csak 2019-ben kapta vissza. Bár az író a rendszerváltás után is csak ritkán látogatott el szülőhazájába, és gyakorlatilag soha nem kapcsolódott be a csehországi irodalmi és kulturális életbe, művei és élete iránt tartósan nagy az érdeklődés a csehek körében. A világhírű író 2020-ban adományozta a szülővárosában, Brnóban működő Morva Tartományi Könyvtárnak könyveit, cikkei, levelei archívumát és más dokumentumokat.
A Halhatatlanság című regénye talán nem a legolvasottabb, legnépszerűbb írása Kunderának, de számomra a legérdekesebb.
A regény egyetlen gesztusból születik, vagy inkább egy finom gesztusból születik meg a regény egyik nőalakja, Ágnes. A gesztust, a mozdulatot rögtön a regény elején magunk előtt látjuk. Egy hatvanas éveiben járó asszony mozdulatáról van szó, ahogy kissé eltávolodva valakitől, visszaint, és mosoly suhan át az arcán. „Lényünk bizonyos hányadával mindnyájan az időn kívül élünk. Talán csak kivételes pillanatokban érzékeljük éveink számát, és az idő nagy részében kortalanok vagyunk.” kezdődik a regény. Ez a gesztus azután még többször ismétlődik a regényben, más-más helyzetekben, így más-más jelentéssel tűnik fel.
Egyik kritikusa az író népszerűségét abban látja, hogy „Kunderánál a regényforma újszerű bonyolultságával szembesülhetünk, pedig művei nagyon is érthetőek. Modern technikával írt, gondolatgazdagsága páratlan a maga nemében, s közkedveltségét az is adja, hogy ezek a regényei könnyen befogadhatóak, részben egyedi iróniája miatt is.”
Az író maga így fogalmaz „Életreszóló ambícióm, hogy a legkomolyabb kérdéseket könnyed formában tegyem fel. A frivol forma és a komoly téma rögtön lerántja a leplet a drámáinkról (azokról, amik az ágyban és a történelem nagyszínpadán egyaránt megtörténnek), és azok szörnyű jelentéktelenségéről. A lét elviselhetetlen könnyűségét tapasztaljuk” – mondta a Paris Reviewnak adott interjúban.
