Győrffy Ákos : A CSEND KÖREI
Kortárs, Budapest, 2023
Szekszárdnak vannak jeles irodalmi tájai, ilyen a Porkoláb völgy. Írók teszik jeles hellyé, ők
teremtik meg a hely szellemét. Először Mészöly Miklós („Sűrített Pannónia”), és az ő
nyomán Polcz Alaine, Nádas Péter („Bűvöletes hely”), majd a Szekszárdi Magasiskola
vendégei, később Németh Gábor és Szilasi László is. Legutóbb Győrffy Ákos, akinek ugyan
megvan a saját írói hazája, a Börzsöny, de aki rendszeresen visszatér, emlékezik és ír a
völgyről: „Tizenhárom évvel ezelőtt magam is éjszakáztam egyszer a Porkoláb-völgy egyik
présházában. […]Azon éjszakák egyike volt, amelyre igaz a mészölyi megállapítás: Azóta
történik minden ugyanúgy másképp.”
Később így emlékezik: „Életem egyik fontos pillanata volt, amikor 2013 nyarán
lepillanthattam egy szekszárdi présház teraszáról a Porkoláb völgyre. Erősen alkonyodott
már, néztem a domboldalban lefutó szőlőskerteket, és volt egy pillanat, amikor határozottan
úgy tűnt, hogy Mészöly Miklóst látom felbukkanni az agyagos ösvényen. Ragyogott a hófehér
üstöke a szürkületben. Lassan lépkedett, megállt egy öreg diófa alatt, aztán egyszerűen
belelépett a fa törzsébe. Szóval ott lakik, abban az öreg diófában, gondoltam. Akkor minden a
legnagyobb rendben van.”
A Mészöly-díjas szerző persze megemlékezik Mészöly Miklósról is: "Sokat tanultam
tőle, talán tőle tanultam a legtöbbet, bár nehezen tudnám megmondani, pontosan mit is
tanultam. Mészölynél az ember végül is mindig a csendhez jut el. Róla lehet a legjobban
hallgatni. Addig feszítette a mondatait, hogy végül áttetszővé váltak. Átfénylik rajtuk a dolgok
mögötti örök hallgatás."
Ez a hallgatás jellemzi új könyve, A CSEND KÖREI alapmotívumát. A harminc írás
hőse a csend szűkülő köreit kereső, a látszatok világból kivonulni akaró kontemplatív,
szemlélődő ember. A szemlélődés tárgya az időtlen Pannon-táj, valamint a közeli és távolabbi
természeti létélmények. A könyv olyan írásokból áll, amelyek így vagy úgy a ricsajtól való
eltávolodás jegyében állnak. Mániákus, anakronisztikus monológok, egy olyan ember
vallomásai, aki egyre kényelmetlenebbül érzi magát ebben a világban:
„Csak hanyatlásnarratívák vannak, kivéve az üdvtörténet.” „Mindig is szerettem
volna kolostorban élni egy ideig. Talán a leginkább azért, hogy egyfajta rend közvetlen
közelében lehessek…”
Nem véletlen, hogy a kötet egyik központi darabja (Sacer Mons Pannoniae) több
íráshoz hasonlóan a Pannonhalmi apátságban töltött alkotói időszakban született. Az elmúlt
évek olyan írásai kerültek a kötetbe, amelyekben működik a „néma poétika”, azaz egy
irodalmi szöveg azon rétege, ami nincs leírva, mégis benne van a szövegben. Szekszárdiként
fontos, hogy az írások alapjául szolgáló szemlélődő, elmélkedő létforma, ami a felszentelt
helyek sajátja, működhet olyan „profán szentséggel” bíró tájon is mint, a Porkoláb-völgy. Erre
példa Győrfi Ákos a völgyben született írása, amit joggal tekinthetünk a kötet folytatásának:
PUSZTA ÁRAMLÁS (Porkoláb-völgy, Albufeira)
https://litera.hu/irodalom/elso-kozles/gyorffy-akos-puszta-aramlas.html
De a kötetet akár ambient-prózaként is említhetnénk, hiszen az a sajátos textúra-
formálási metódus, amit a szerző korábbi zenekarával, a Bajdázóval, majd a ténylegesen is
ambient Horhossal kimunkált, az klasszikus lírai formákat kerülő verseibe és kisprózáiba is
megjelenik. De tekinthetjük ezeket a mélyen személyes írásokat a szellemi inspirációk
gyűjteményeként, hiszen a szövegekben megidéződnek többek közt olyan a szerző számára
fontos személyek, mint: Csáth Géza, Hamvas Béla, Carl Gustav Jung, Franz Kafka,
Thelonious Monk, Marcel Proust, Rainer Maria Rilke, Henry David Thoreau, Weöres Sándor.
De akit a szerző legtöbbször említ az Mészöly Miklós, tovább erősítve a kötet és a Porkoláb-
völgy szellemi kapcsolatát.
A mélyen spirituális téma ellenére a kötet mégis jól olvasható, sőt olvastatja magát,
olyannyira, hogy a Merítés-díj zsűrije a széppróza kategória 2024-es tízes listájára vette
könyvet. https://index.hu/kultur/2024/05/28/merites-dij-2024-irodalom-dij-konyv/
Így könnyűszívvel ajánlom minden érdeklődőnek.
