Szűcs Márton
Rossz vers
Ez egy rossz vers és
Az sem érdekel, hogyan jönnek ki a sorok.
Egyik hosszabb, másik rövidebb,
Nem izgat se esztétika, se rím, se különösebben semmi.
Ez egy rossz vers,
Mert magam is rossz vagyok,
Elegem lett az életből,
Lassan hervadok
És talán még átírhatnám,
Megkereshetném a potenciált,
De az élet nem ilyen kegyes
És a hang is segítségért kiált.
„Gyere el értem! Hozz ki innen!”
Mondogatja, de nem érkezik válasz,
Mert a közöny és közhely úrrá lett az emberiségen,
Ami elveszett, eltörött nem lesz újra egész,
Bárcsak.
És már a ragasztó sem segít, csak összekenem vele kezem
Hát hagyom beleszáradni a szilánkokkal és alvadó véremmel ujjaimba, mert
A fájdalom felpezsdít és általa érezhetek valamit.
Hideg világ, koszos gödör, síró felnőttek és haldokló csecsemők.
Haldoklik a szerelem.
Ez egy rossz vers, nincs benne semmi jó,
Nincs benne élet, se szeretet,
Nincs benne tréfa, vagy csattanó,
Ez csak egy vers, ez csak a világ,
Az én világom.
