Az Írógárda – 5. születésnap
Lélekképek
A semmit ölelem,
kétségbeesetten kapaszkodom belé.
Mikor készen állok,
odafekszem majd melléd
De szívem mélyén
pislákol egy új fény:
a holnap ígérete,
mit még nem érhettem el
– magamban keresem,
pedig nem én tettem el.
Könyvek menetelnek a polcokon,
szorgos könyvmolyok rágta oldalak,
bennük a mi történetünk,
egy tragikomikus ballada.
Elmúlt éjfél, könyvek potyognak, itt ragadtam;
lapoztál, és a padló megnyílt alattam.
Kettőt pislogtam, és a
pokol kapujában találtam magam.
De mit számít a pokol melege, ha
a semmit ölelve fázik a lelkem…
Tintafoltos happy endre leltem.
