vizes autóablakon keresztül nézlek…
vizes autóablakon keresztül nézlek:
az eső vagy, dermesztő villám az égen.
és bennem is megdermed amit még
tegnap együtt hánytunk ki a világ szélén;
miért vagy itt megint? a migrénből tudom
váratlan betoppansz és hiába futok
még az álmaimban is téged talállak.
kinyitom az ernyőmet: hagyj már nyugalmat!
hagyj már levegőt! miért üldözöl még mindig?
miért szakad az eső? miért nem pirít
a nap halálra, mert mindezek után is,
még mindig tud – mint régen – ugyanúgy fájni
ahogy csepp szirmaid arcomra hullanak?
valahol a szivárvány alatt ragadtam…
