Zemann Éva
A Nap búcsúja az Esőtől
Az életben csak egy dolog állandó: a változás. Változik a föld, az évszakok, az időjárás, és változunk mi is. Hibázunk, tanulunk, felejtünk, és jobbak leszünk, mint eddig valaha voltunk. Minden nap, mikor kinyitod a szemedet már egy sokkal jobb, újabb, frissebb és tapasztaltabb formája vagy önmagadnak. Minden nap önmagad legjobb valaha volt megnyilvánulása vagy, minden régi sérelem és emlék ellenére, amik elméd legmélyében raktározódnak.
Mindig is tudtuk, hogy el fog jönni ez a nap. A végső búcsú ideje. Talán nem alakult volna így, ha elég kitartóak vagyunk, ha várunk még pár cseppnyi időt, vagy egy kicsit több bizalommal érnek a napsugarak a pocsolyákhoz. Talán lehetett volna belőlünk valami olyan hatalmas és elképesztő, ami még sosem létezett e földön. De minek is teszem fel ezeket a „mi lett volna, ha?” kérdéseket? Már sosem tudjuk meg, mivel már sosem lesz belőle semmi.
Egy dolog marad meg örökre a szívünkben: az a hirtelen és semmiből fellángoló, általunk románcnak nevezett kapcsolat emléke és tapasztalatai. Mert bárhogy fáj, hogy vége, nem lehetnék boldogabb amiatt, amink volt. Mert ami köztünk volt, ami kialakult bennünk, az különleges volt. Különlegesebb, mint bármi más, amink valaha volt, vagy amink valaha lesz. Remélem te is így gondolod Gyöngyfátyol.
Köszönöm az érzéseket, a szép emlékeket, és hogy harmatos cseppjeid mindig ott voltak nekem, mikor a szomjúság mardosta torkomat. Bármilyen nagy vihar is szakított szét minket, tényleg köszönök mindent, amit tőled kaptam, és amit neked adhattam. Talán ezután már csak száraz sivatag marad egykori andalgásunk helyén, ahol egyedül pirítom a homokszemeket, s ahogy mindig mondtad, lehet, jön majd egy új fuvallat, amely új élményeket hoz számomra, de én már akkor is boldog lennék, ha csak annyim lenne, mint ami most van.
Ki kell mondanom: Túlságosan akartuk mi ezt, Eső. Túl fiatalok voltunk. Szertelenek. Hirtelenek. Túl gyorsan és hirtelen szerettünk, és észre sem vettük milyen törékeny az az üveggömb, amivel játszunk. Milyen érinthetetlen és múlandó… Kívánok hát neked minden jót más földrészeken, a tengerek mélyén, hova nem érnek el sugaraim, vagy messzi fényéveken túlra, ahol az idő választ el minket. Mert igazad volt, tényleg csak a változás állandó. Úgy hogy itt az ideje ezt nekem is elfogadnom.
