Villányi Kata
szünet
mély in-és exhalálás
hol a luftba, hol a füstbe
ahogy éppen jól esik
remegés már alig-alig, egy-két gondolatfoszlány erejéig
megnyugvás
biztos benne volt a füst, az eufórikus állapot,
vagy éppen a tökéletes időben beütő káoszom
fájdalom
empátia, éreztél, és én is éreztem,
egyszerre mozdult valami kettőnkben
léteztem
kevés időnk maradt, de valami mélyről felszakadt
feltörni kívánó, hangosan kiáltó gondolat
nyugodni meg nem hagy
kimondtam
visszavonni nem lehet, hát íme az igazság;
tüzesen égek, mint valami parázs
locsolgatnak vízzel, mióta eszemet tudom,
mégis lobogok, habár már félúton
látszott, tüzem színtelen, fakó,
magasra csap lángja, oly gyorsan elmúló
kell egy újjabb szikra-
nyújtottad az öngyújtót.
