Vilk Petra
eltelik egy pillanat.
Eltelik egy pillanat,
aztán mindjárt kettő,
s hajamba belekap egy kósza nyári szellő.
Nézem az eget,
gyönyörű kék.
Napfény süt az arcára,
csak nézem, mennyire szép.
Átkelek vizeken ha kell,
folyón, tavon, patakon,
nem tudom még mi vár rám,
de azt hiszem hogy akarom.
