Vilk Petra

Ragyogó fűszál

Fújja a szél a földön.

S ahogy a nap sugara rátekint,

Magányában elejt egy mosolyt.

Apró fűszál, alig látszik a többitől,

valahogy mégis megcsillan és azon

kapod magad hogy már csak azt

tudod nézni.

Valami olyat látsz,

Ami egész rendkívüli.

Kitör a sötétből,

A néhai árnyékból

És emelt fővel távozik a többitől.

Hasonlóképp vagyok ezzel én is,

Nem hiszem el aztán valahogy mégis.

Egy hajszálnyi nap és semmi más,

S azt hiszem, ez én is lehetek.

Accessibility