Szűcs Márton

Elképzelhetetlen képzelet

 

Elképzelhetetlen e képzelet,

Mely engem minduntalan kerget.

Egyszer talán lerázom,

Vagy utolér és meglátom.

 

De nem árulhatja el a titkot,

Komor, sötét alakok itt-ott.

Saját magam kergetem bele,

Ebbe a végtelen őrületbe.

 

Elképzelhetetlen képzelet,

Az vagy csupán, távoli látsz’.

Szórakozol szememmel,

Fájdalmas utolsó tánc.

Accessibility