Szűcs Márton
A Szabadság illúziója
Szabad vagyok, annak születtem,
Egyedül Isten keze járt el felettem.
De ki is az ki szabad?
Mi az a Szabadság?
Mindenki az akar lenni,
Kinek van csöppnyi esze.
Kinek több van viszont rá fog lelni:
A Szabadság puszta mese.
Illúzió, te hoztad létre!
Te hoztad létre magadnak,
Hogy megszökj végre
Az elől, mi tudod, örökre megmarad.
A Szabadság káosz, az ember bűnös,
Határ nélkül élni végképp zűrös!
Hamis emlékkép, soha nem létezett,
Múltból egyetlen vigaszom s itt végzetem.
Nyisd hát ki végre szemed
És fuss végig a gondolaton!
Mi lenne az ember,
Ha szabad, s vele barom?
Baromság, ez Szabadság!
Szabadság az élet,
Kiveszem, herdálom, az ám!
Szép, de mi lesz vége?
Gyilkosság! Elfajult csürhe,
Állatok, kiket mégis embernek hívunk.
Taposs belém hát! Ölj meg, vagy üss le,
De ezzel megmaradtak többé nem bírunk!
Az okozott szenvedés,
önkontroll hiánya.
Tébolyult szeretés,
Mind, mind hiába.
Elvesztegetett élet,
Szabadság illúziója.
Elveszted emberi léted,
Szabadság illúzióban.
Kárhozott lelkek,
Mind elvesztek.
De egyet megmenthet,
Imitált szeretet.
Mi volna hát a Szabadság?
Talán végre megtudod,
Mire véget ér Balladád,
Az emberiség elbukott.
