Helytörténeti Szemle – Dicenty Dezső

2025. április 25. | Helytörténeti Szemle

Dicenty Dezső

 

Dicenty Dezső (Szekszárd, 1879. október 16. – Balatonfüred, 1965. április 25.): szőlész, agrogeológus

Élete és munkássága:

Dicenty Dezső 1879. október 16-án született Szekszárdon Dicenty Gyula kereskedő és Geiger Paula gyermekeként. Az elemi iskolát helyben végezte, majd felsőfokú képzésben vett részt a Magyaróvári Gazdasági Akadémián. Folytatva tanulmányait a fővárosban költözött és a Budapesti Tudományegyetemen szerzett abszolutóriumot szőlő és borgazdasági szakon. 1901-ben lépett állami szolgálatba, szőlészeti és borászati felügyelőként dolgozott a Királyi Földtani Intézetben. Az Ampelológiai Intézethez 1904-ben került, ahol Szőts Andorral együtt kezdte meg jelentős szőlészeti talajtani munkásságát. 

Dicenty jelentős munkát fejtett ki a filoxéra járvány utáni szőlőrekonstrukcióban, és vizsgálta a filoxére elleni hatékony védekezés lehetőségeit. Vizsgálta a különböző alanyfajták mésztűrő képességeit, fejlődésük ütemét és a nemes fajtákkal való affinitásukat, de foglalkozott talaj osztályozással, klorózissal, különböző betegségek elleni védekezéssel és fontosnak tartotta a minőségi termelés növelését, valamint a műtrágya használatának erősítését. Szakmai írói munkássága szintén jelentős volt és segítette a hazai szőlősgazdák munkáját. 1903-tól tanulmányai és cikkei jelentek meg különböző helyi és szakmai lapokban. Publikáció megjelentek például a Borászati Lapokban, vagy a Közérdek c. folyóiratban. Néhány ezek közül: A talaj mésztartalma szőlészeti szempontból (1903), A homok immunitása (1905), Balatonmelléki talajvizsgálatok az oltványszőlők visszaesésének okából (1907), Baranya vármegyei szőlőgeológiai felvételek (1907), Magyarország összefoglaló szőlészeti statisztikája (1908), A szőlők trágyázási lehetősége (1913).

Kiváló szervező képességgel rendelkezett Dicenty. Az I. világháború és a Trianoni béke változásokat hozott az Ampelológiai Intézetben vezetésében, amikor 1920-ban megbízták az intézet irányításával, de jelentős szerepet vállalt az anyaország szőlészetének és borászatának újjászervezésében is. Az agrogeológus 22 évig igazgatóként tevékenykedett, és ezen idő alatt nemzetközi hírnevet szerzett Magyarországnak. Jól reprezentálta a magyar szőlészetet és borászatot, közreműködésével az ország belépett a Nemzetközi Borhivatalba, nemzetközi kongresszusokon vett részt, és több világkiállítás magyar pavilon szervezőjeként  is helyt állt, mint például Barcelona (1929), Párizs (1937). 1938-ban francia Becsületrend parancsnoki keresztjével tüntették ki. Szerkesztésében jelent meg az Ampelológiai Intézet Évkönyve. Részt vett a hazai rézgálic gyártás megszervezésében, az Állami Szénkéneggyár felállításában, aminek igazgatójai volt. A szőlő melléktermékeinek hasznosítására Budafokon megalapította és igazgatta az első magyar Állami Borkősavgyárat. 1929-ben megjelent önálló műve A magyar szőlőbirtok sorsa. A borkrizis megoldása. címen Nevéhez köthetjük az 1936. évi bortörvényt. Támogatta az állami pinceszövetkezetek létrehozását.

1942-ben Dicenty lemondott az Ampelológiai Intézet vezetői posztjáról, mert megromlott látása miatt már nem tudta ellátni feladatát. Betegsége mellett élete is rosszra fordult. A kitelepítések áldozata lett, nyugdíját elvették, ezért Balatonfüredre költözött ahol, egy kis szobában élte tovább életét. Felesége meghalt, rokonai nem voltak, így fizetett gondozásra szorult. 1965. április 25-én halt meg Balatonfüreden. A temetését csak utólag tudták meg barátai és régi munkatársai, így teljes részvétlenség mellett temették el. 1977. január 24-én alakult kertbarátkör 1994-ben vette fel a Dicenty Dezső Kertbarát Kör nevet, akik fém dombormű állításával tisztelegtek előtte szülővárosában.

 

Források:

  • Darvas Ferenc: Dicenty Dezső Kertbarát Kör, 1977-2007 : 30 éves jubileum. Szekszárd, 2008.
  • Dobos Gyula: Neves Szekszárdiak. In. Szekszárd a XX. század első évtizedeiben. Szerk. Dobos Gyula, Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára, 2005. 
  • Szőlészeti és borászati emlékbizottság: Dicenty Dezső: emlékülés és irodalmi munkássága. Szőlészeti és borászati emlékbizottság, Balatonfüred, 1990.
  • Töttős Gábor: Szót kér Dicenty Dezső. In. Emlékezetre méltó. Tolna megyei évfordulók 2009-ben. RangaPress, Szekszárd, 2008. 78-79.

Kép:

Accessibility