Kelemen Endre

 

Kelemen Endre (Szekszárd, 1921. január 17. – Szekszárd, 2000. január 30.): magyar orvos, hematológus, címzetes egyetemi tanár

Élete és munkássága:

Kelemen Endre 1921. január 17-én született Szekszárdon Kelemen József szekszárdi tisztiorvos és Kardos Klára gyermekeként. Szülei izraelita vallásról tértek át a református hitre. Endre Szekszárdon végezte az elemi iskolát, és a Garay Gimnáziumban érettségizett 1938-ban. Ugyanebben az évben beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem orvosi karára. Itt olyan kiváló tanárok pallérozták, mint Gróh Gyula kémikus, Huzella Tivadar biológus vagy Tangl Károly fizikus. Közel állt az egyetem befejezéséhez, amikor 1944-ben a zsidóüldözések áldozata lett. Családját a bonyhádi gettóba deportálták, ahonnan soha nem tértek haza. Őket évekkel később nyilvánították halottnak. Endrét munkaszolgálatra küldték Jugoszláviában, de nem sokkal később Tito partizánjai felszabadították. 

1945-ben hazatérésekor orvosi diplomát szerzett. Az egyetem befejezése után Szegedre küldték, és novemberben letette hivatali esküjét. A szegedi évek alatt Purjesz Béla volt a tanítómestere. Endre aktív szerepet játszott a háború utáni első orvostudományi lap szerkesztésében, az Orvostudományi Beszámolónak, melynek első száma 1947. májusában jelent meg. Lap szerkesztés mellet a publikációk terén is kivette a részét. Első közleménye 1948-ban jelent meg külföldi tudományos folyóiratban a Levél a thiouracil fehérvérsejt szaporulat előidéző hatásairól. Több mint 300 tudományos dolgozata jelent meg, néhány közülük: Permeability in acute experimental inflammatory oedema (1960), A klinikai haematologia alapvonalai (1960), Gyakorlati haematologia (1962), Az emberi sugárártalom (1963).

A szegedi évek az 1956-os forradalomig tartottak. Kelemen Endrének előtte nem voltak politikai megnyilvánulásai, de 1956. október 20-án részt vett a MEFSZE taggyűlésén, majd tagja lett a Szegedi Orvostudományi Egyetem Forradalmi Tanácsának. A forradalom leverése után 1957-ben őrizetbe került, és fegyelmi eljárás indult ellene, de barátai és kollégái segítségével komolyabb retorzió nélkül elengedték. Ekkor helyezték át Budapestre az Orvostovábbképző Intézetbe, és kapott működési bizonyítványt. 1966-ban Manchesterben volt ösztöndíjas, és külföldi útjáról hazatérve, 1967-ben kezdett el dolgozni az I. Belgyógyászat Klinikán, ahol önálló hematológiai osztályt is vezethetett. Részt vett 1974-ben az első sikeres hazai csontvelő-transzplantáción.

1978-ban címzetes egyetemi tanári címet kapott, és egy évvel később haematológiai szakorvos minősítést vehetett át. Külföldön járt többek között az Amerikai Egyesült Államokban (1982, 1983); Londonban (1984); és Indiában (1986). Díjai: Akadémiai Díj (1965), Hetényi Géza-emlékérem (1969), Jancsó Miklós-emlékérem (1985), Markusovszky-díj (1985). 1988-ban Szekszárd város díszpolgára lett. 79. életévében megírta végrendeletét, és hozzátartozók hián vagyonának egy részét barátaira és támogatóira hagyta. Betétkönyvének kamatait kiemelkedő klinikai hematológiai közlemény díjazására ajánlotta. Vetítőgépét és monokuláris Reichert mikroszkópját oktatási célra ajánlotta a Garay János Gimnáziumnak. Kelemen Endre 2000. január 30-án halt meg, akit szülővárosában az alsóvárosi temetőben helyeztek örök nyugalomra.

 

Források:

Kép:

Accessibility