Egyed Antal
Egyed Antal (Székesfehérvár, 1779. június 13. – Dunaföldvár, 1862. augusztus 27.): Költő, műfordító, káplán, plébános, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.
Élete és munkássága:
Egyed Antal 1779. június 13-án született Székesfehérváron. Polgári családban nőtt fel, tanulmányait szülővárosában végezte Virág Benedek tanító alatt. 1799-től Pécsen bölcseletet és teológiát tanult, majd 1801-1803 között a pécsi papnevelde növendéke. Római katolikus pappá szentelését Dunaföldváron végezték és 1804-ig káplánként tevékenykedett a településen. 1804-től Sükösdön, 1806-tól Bátaszéken, majd 1807-től Závodon káplán. Plébánosi feladatokat látott el 1808-tól Kocsolán, 1813 és 1822 között pedig Bonyhádon. Egyed kiválóan képzett lelkész és rendkívül művelt személyiség volt, aki ógörögül, latinul, franciául, olaszul és németül is megtanult.
A bonyhádi évek meghatározóak voltak Egyed Antal számára. Itt került kapcsolatba a Perczel családdal és itt ismerkedett meg a gyerekek tanítójával Vörösmarty Mihállyal. Szoros baráti kötelék alakult ki Egyed és Vörösmarty között, akik végig támogatták egymást. Vörösmarty világlátásra nagy hatást gyakorolt Egyed és házi könyvtára, ahol sok időt töltött el. Vörösmarty biztatta Egyed Antalt műveinek kiadásában, szerepe volt a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választásában (1833) is. Vörösmarty szerint barátját buzgó magyarság, barátságos erény és egyházi erkölcsiség jellemezte. Miután 1822-től Egyed Antal Paksra került, a személyes találkozásaik csökkentek, de jó viszonyuk továbbra is megmaradt. 1829-ben ismét Dunaföldváron lett pap, és 1832-től a pécsi Püspök Koppánymonostor apátja címmel tüntette ki őt.
Egyed Antal az 1820-as évektől egyre nagyobb energiát fordított írói munkásságára. Kezdetben szociográfiai tanulmányokat írt, mint például Bonyhád mezőváros leírása (1823); Nemes Tolnavármegyénk topographiai leírása (1828); Paks leírása (1829); Dunaföldvár leírása (1832). Tanulmányai megjelentek a Tudományos Gyűjtemények reformkori ismeretterjesztő folyóiratban, illetve az Athenaeum, a Koszorú és a Szépliteraturai Ajándék lapokban. Szépirodalmi művei között írt elégiákat, egyházi énekeket és vallási jellegű verseket: Elégiák levelekben (1831); Megváltó (1836); Egyed Antal elégiái 3 kötetben (1848); Kis énekeskönyv (1843-1856 között). Fordítással is foglalkozott, például Ovidius, Horatius és Tibullus műveivel.
Egyed Antalt tartjuk az egyik első reformkori helytörténésznek, táj-és néprajzkutatónak, aki Csapó Dániel alispán segítségével egy 22 pontos kérdőívet küldött ki a Tolnavármegyei települések vezetőinek, hogy többet megtudjon a megye lakosságról. Egyed nem csak a nyers statisztikai adatokra volt kíváncsi, hanem a lakosság rétegződésére, szokásaira, kedvelt ételeikre, viseleteikre, vagy éppen a lakók történeti emlékezetére. 8 mezőváro s és 54 község válasza maradt fent az utókornak.
Egyed Antalt Dunaföldváron, a helyi plébánián 1862. augusztus 22-én éjszaka rablótámadás érte. A rablóknak nem volt elegendő az átadott értékek mennyisége, így a papot megkínozták, s néhány nappal később augusztus 27-én belehalt a sérüléseibe. A támadókat nem kapták el. Végrendeletében vagyonát az MTA-ra, A Nemzeti Színházra, a váci siketnémák intézetére és a dunaföldvári szegény tanulókra hagyta. Szép könyvtárát a dunaföldvári könyvtár alapítására ajánlotta.
Források:
- Kaczián János: A tolna megyei akadémikusok. Szerk. Dobos Gyula. In. Tanulmányok. Politika-, gazdaság-, család- és kultúrtörténet. Tolna megyei Levéltári Füzetek. Szekszárd, Szekszárdi Nyomda Kft., 2006. 29-82.
- Kaczián János: Múltidő. Összeszedegetett históriák kis gyűjteményes könyve. Szekszárd, 2018.
- Dr. Töttős Gábor: Emlékezetre méltó. Tolna megyei évfordulók 2007-ben. Szekszárd, Szekszárd, 2007.
- Radotsay József: Szekszárd válasza Egyed Antal kérdéseire. In. Történelmi séták Szekszárdon. Szerk. Dr. Töttős Gábor. Szekszárd, Szekszárdi Nyomda, 1986.
- Egyed Antal: Bonyhád mezővárosának rövid leírása. Összeírás és korrajz Tolna vármegyéről (1829). In. A nemzetiségek néprajzi felfedezői. Szerk. Paládi-Kovács Attila. Budapest, Akadémiai kiadó, 2006.
- Raffainé Kókány Judit: Földvári Tabló. Életrajzok és arcképek Dunaföldvár múltjából. Dunaföldvár, Berze-Nagy Ilona Városi Könyvtár, 2009.
- Koltai László: Bonyhádi Arcképek. Bonyhád, Bonyhád Városi Könyvtár, 2000.
- Cziráky Gyula: Tolnavármegyei Dunaföldvár múltja és jelene. Dunaföldvár, Dunaföldvári Nagyközség, 1910.
Kép:
- Nyomatott Reiffenstein és Rösch Bécsben. Piarista Múzeum (Budapest) https://mandadb.hu/dokumentum/1077979/20153331P2.jpg (Letöltve: 2024. 05. 23.)
