Rácz Kata
Tündöklés
Láttam egy lányt, egyedül ült ebédelt,
Leskelődtem utána, a kíváncsiság vezérelt.
Evett oly kecsesen, mint egy hercegnő,
De ki tudja, lehet csak egy hencegő.
Túl sokáig bámultam volna? Mire felkaptam fejem, már egymást néztük,
Mért’ nézzük egymást, magunk se értjük.
Elfordultam, félszemmel figyeltem,
Hogy lehet, hogy valaki pont ugyan olyan ruhát viseljen.
Egyedül ül, haját fújja a szél, magányos,
Mint a nyári napkelte, oly bájos.
Mind ketten titokban egymásra lesünk,
Egymásra, s megakad a szemünk.
Hogy leteszteljem dülöngéltem,
Rájöttem, amit nézegetek nem más, mint a Tükörképem.
