Rácz Kata
Olvastam egy könyvet
Olvastam egy könyvet benne ezer csillag ragyogott,
Mindegyikükben a megtestesült gonosz lakkozott.
Fényük kihunyt, megszűntek végül,
A hold ott maradt csillagok nélkül.
Barátja is eltűnt, megviselte a csata,
Eltűnt… elnyelte az éjszaka.
A gonosz szívét átszúrta a végzetes penge,
Az idő megállt egy percre.
“Nagyon jó történet volt, nem igaz?”
Eldőlt, kinek a fénye fog kihunyni,
Ki fog előbb ebből a pokolból kijutni.
A hold 1000 évet várt, megannyi sok életet,
Hogy újra találkozzon azzal akit ő ölt meg.
A találkozás sikerült? Azt el nem árulom,
Vigyék tovább a kíváncsiságot a hátukon.
Vagy lépjenek fel a lépcsőfokra,
Önökre vár a “mindentudó olvasó nézőpontja”
