Felejteni ment
Velence üres,
mióta az emberek eltűntek,
a lezárások miatt,
a csatornákat apró halak
hatalmas rajokban özönlötték el.
Velencében, azt mondják,
a delfinek is visszatértek,
annyi sok év után.
A part szerint
a delfinek éneke olyan,
mint egy röpke bálnasírás.
Mint a magánynak valami könnyű, szép,
véges verziója.
Velence üres,
kiürült kávézók teraszán
fúj keresztül a szél.
A lombok megint mozdulatlanok.
Égsúlyú csend roskad a
víztükörre felfeszített városra.
Velencében az utak
emlékekkel kikövezve
kopognak topánkád alatt;
Csendes, sötét helyre bújtak el
– mint ahogy szoktak –
összekuporodva,
összebújva elmúlni
ezer apró macskakő.
Velence üres,
és amióta az utolsó utcalámpát leoltották,
fényesebbek a csillagok, mint valaha.
