Mézes Kata Bodza
Bebörtönözve
Láncra verve, megbéklyózva,
ül a sivár, kopár veremben,
egy hatalmas madár.
Kinek nincsen társa, ki mellé állna
ki megmutathatja, hogyan is szárnyalhatna.
Jaj, de ha jönne legalább egy
legalább egy kicsi, mindjárt más lenne.
De ha nincs más és nem is lesz?
Szűnjön meg a világ, szűnjön meg
minden, legyen végre csend vagy jöjjön
végre a megígért égi dallam, ne ez a
reszelő hang.
Mert, ha ezt hallgatja a madár még a végén
szegény belepusztul,
és jaj az az égi teremtés, az a csodálatos
állat, örökké az enyészeté lesz.
