Málnai Zsófia
Sziszüphosz
A hátamra rá van kötve
Egy picike kavics,
Amit magammal cipelek
Este, s nappal is.
A kavics az évek során
Kő méretűre nőtt,
Eltakarja látványomat,
Ha van bennem elég erő,
Észrevehetetlen,
De néha úgy érzem, hogy
Földbe tipor engem.
Agyam sok embert nem akar
Közelebb engedni
Félve hogy az ő kövüket
Én fogom cipelni.
De vannak azok, kik a sziklát
Velem megemelik
Hisz a kő kavicsnak tűnhet
Ha együtt cipelik.
