Lopott pillanatok
Tiltott, mégis oly édes élvezet,
Ahogy kettőnk szíve beszélget.
Pillanatok, amik csak a mieink,
Titkok, amiket csak mi tudunk.
Mosolyok, mik szívünket melengetik,
Pillantások, mik titkainkat rejtegetik.
Tudom, sokan elítélnének ezért,
De engem mégsem érdekel,
Mert lehetetlen, hogy nélküled éljek.
Pár nagy csepp boldogság a
Kavargó őrület közepette,
Remény valami igazira, őszintére,
Ezt jelented nekem, s a világot
Feláldoznám azért, hogy boldog légy.
Te vagy a menedékem ezen a
Földön, akihez mindig visszatérek.
A mi titkunk az, mi bearanyozza a
Napjaim, amiért megéri felkelni,
Sietni hozzád egy fárasztó nap után,
Sírni, nevetni, beszélgetni a világ
Apró-cseprő dolgairól, s remélni, hogy
Mindig itt leszünk egymásnak. Sosem
Gondoltam volna, hogy így fogok érezni,
De kérlek, maradj az életem része örökké.
Ha kell, a világ végére is utánad megyek,
Csillag, csak egy szót, annyit mondj: „Várlak”.
