Kaltenecker Lili
Karácsonyra
Házában semmi, csak csönd és fény:
A szoba közepén térdel.
A kivilágított csend megtanította neki,
Hogy a szeretet van, hogy az örök várakozást jelenti.
Aztán álmában ő is ház volt:
Csak testmeleg és ragyogás.
Már akkor tudta, hogy ez egy olyan álom,
ami után örökre vágyakozni fog.
Másnap reggel emberként ébredt:
Közönnyel viselte a megváltás fáradalmait.
A csöndből és fényből semmi sem maradt már,
csak térdeinek nyoma a rojtszőnyegen.
