Horváth Amarilla
Véletlened
Az esküdt ellenségünkké vált
az idő. Ennek nyilván egyikünk
sem örül, de érdekes lenne
tudni, mégiscsak melyikünk.
Ezzel mit sem törődve próbáljuk
élvezni az egymással töltött
időnket, helytől függetlenül és
korlátok nélkül. Nem szeretnénk
és nem is tudjuk elengedni
egymást, és ez az ami számít!
Egyik szokásos esti beszélgetésünk
alatt kiderült, hogy az általam írt
versek, melyek rólad szólnak, már
olyan természetesek, mint a légzés.
Nem bírtam ki és odaszúrtam:
“Élvezd ki, ameddig a Múzsám
vagy”, mire te egyből “Igyekszem”.
