Horváth Amarilla
Tavasz
Tavasszal a szerelem,
milyen szép is lenne.
Kézen fogva sétálni a
parkban, ahol lágy
szellő fújdogál.
Tóparton futni, vajon
ki előzi meg előbb a
másikat? Majd kidőlve
feküdni a gyepen
összebújva.
Fűzfaágak takarásában,
megnyugtatsz úgy, mint
senki más eddig nem.
Gondolataimban béke
honolhatna miattad.
